The Piglet and the Wolves
Csilla Czelvikker & Maja Addie
Once upon a time there was a little pig who lived in a tiny house in the heart of a great forest. One day, as he was cooking his supper, a big gray wolf came and called through the door. “‘Let me in, dear little pig. It’s bitter cold out here and I’m freezing.’ “‘I won’t let you in,’ said the pig, “‘for you’ll eat me.’ “‘Then at least let in one of my back legs,’ begged the wolf.”
The little pig allowed one back leg inside though he set a great pot of water on the fire. Before long the wolf spoke again please dear little pig let in my other back leg the pig did so kindly the pig let in my front legs as well the pig obliged still the wolf pressed on sweet little pig let me in altogether you’ll see i won’t lay a finger on you.
Now the pig was clever. He set the sack behind the doorway so that when the wolf backed in, he would go straight into it. Then he opened the door, inshuffled the wolf right into the sack. Quick as a wing, the pig tied the mouth tight, snatched the pot of boiling water from the fire, scolded the wolf soundly.
The wolf howled from the burning, thrashed and struggled. Out he burst and off he ran to fetch help. Soon he returned with a pack of his fellows.
They surged and surged until one spied the pig perched at the top of the tree they gathered beneath and puzzled what to do at last they decided to stand on each other’s backs and so reach him that way up they went one on another the bald wolf staying at the bottom the tower of wolves grew so tall that the topmost was almost upon the pig.
When the little fellow cried out boiling water for the bald one the bald wolf took fright and sprang out from under the stack down tumbled a whole heap of wolves while the bald one ran so fast he was never seen again the little pig climbed down went home and from that day on the wolves never dared to come near his house.
A Kismalac és a Farkasok
Csilla Czelvikker & Maja Addie
Volt a világon egy kismalac, annak volt egy háza, egy nagy, rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kisházban főzögetett magában, ugyanmegy, egy nagy farkas beszól az ajtón. – Erezd be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom. – Nem eresztelek vízén, mert megeszál. – Erezd be legalább az egyik hátsó lábam. A kismalac beeresztette az egyik hátsó lábát. Közben odatett egy nagy fazék vizet a tűzről.
Megint megszólalt a farkas. Kedves malackám, erezd be a másik hátsó lábam is. A kismalack beeresztette azt is, de a farkas megint beszólt. Kedves malackám, erezd be a két első lábam is. A kismalack így is tett, de a farkasnak ez se volt elég. Kedves kismalackám, erezd már be egészen.
Erre a kismalack egy zsákot tett a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette. A kismalac értelem bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék vizet, leforrázta vele a farkast. A farkas egy darabig oldított, mert égette a forró víz.
Azután kibújt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött vagy tized magával. Elkezdték keresni a malacot. Addig keresték, mint valamelyik meglátta a malacot a fa tetején.
Oda mentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek, mert egyik se tudott fára mászni. Elhatározták, hogy egymás hátára állnak, ugyanis aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára mászni. A kopasz maradt legalúl, mert félt.
Már olyan magasan voltak, hogy a legfelső farkas már majdnem elérte. Akkor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát. Forró vizet a kopaszra! A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól, a sok farkas mind lepotyogott, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sose látták többet. A kismalat szépen leszállt a fáról, hazament. A farkasok többé a háza környékére sem elészkedtek.